Sok festő és zenész hívja magát „független művésznek”, miközben a pénzüket az állami költségvetésből kapják. Mit jelent önöknél a kifejezés?
Az Egyesült Királyságban szabadúszót, önfoglalkoztatót jelent, tehát hogy megbízásokat teljesítünk szép sorban. De kevés zeneszerző tud így megélni. Kell valamilyen rendszeres munka is, például oktatás, koncertezés. 1966 óta vagyok független művész.
Hogyan indult a pályája?
Elég rendhagyón, tizenöt éves koromban otthagytam az iskolát. A szüleimnek azzal indokoltam a döntésemet, hogy addig akarom a zenei világ rossz oldalát megtapasztalni, amíg túl fiatal vagyok ahhoz, hogy igazán bántson. Mindez onnan jött, hogy számos kiábrándult zenészt ismertem, akik akadémiát végeztek úgy, hogy közben bele sem szagoltak a való életbe. Aztán évtizedekkel később zongoraleckéket adtak vagy bárokban játszottak, és nem komponáltak soha.
Elhatároztam, hogy nem állok be a sorukba.
Dolgozni kezdtem egy londoni zenei kiadónak és megismertem náluk az ún. produkciós zenetárakat. (Ezekbe lehet feltölteni zenéket és kottákat, amelyekből aztán válogathatnak a megrendelők. – a szerk.) Közben megpályáztam egy tanácsadói munkát a tévénél és el is nyertem. Így kezdtem el komponálni 20 évesen a legjobb tévéfilmekhez, miközben akár egyetemista is lehettem volna, ha nem ezt az utat választom. Zenét szerezni pedig úgy tanultam meg, hogy tanulmányoztam a kedvenc szerzőimet: Walton, Malcolm Arnold, Prokofjev, Ravel műveit elemeztem. Szakirodalmat is olvastam, bár a fejem akkor már tele volt dallamokkal, olyanokkal, amelyeket gyermekkoromban anyámtól, nagybátyámtól és a nénikéimtől hallottam.
Brightonban született, ami egy ismert és híres város Magyarországon, legalább filmekből, regényekből. Bemutatná azért néhány szóban?
Brighton több, mint 200 éve a mókáról, a huncutságról, a szexuális szabadságról és a színházi szórakoztatásról ismert a társadalom minden rétegében. Úgy, ahogy az elvárható egy tengerparti várostól alig egyórányi vonatútra Londontól. Szeretem Brightont, de már nem szeretnék ott élni. Kevés 18. századinál régebbi épülete van, márpedig én a közép- és Tudor-kori, reneszánsz épületek között érzem jól magam. Mindazonáltal csodálatos volt itt felnőni. A színházak, koncerttermek és mozik sokasága, s egyik oldalán a tenger, a másikon pedig a South Downs gyönyörű füves dombjai.